weeneedahero

Szófoszlányok a híradóból:

- transzvesztiták....bla-bla-bla....Keresztes Ildikó....bla-bla-bla...Thaiföld...

- Mi van? Keresztes Ildikót transzvesztitának nézték Thaiföldön? Én mondtam!!

(amúgy nem, csak vmi revüt nézett meg)

Olyan édesen mászik ez a gyerek, hogy még azt is feledteti velem, hogy a fejem helyén egy óriási takonylufi van, és az orrlyukaim hellyel-közzel (és szigorúan egyesével) szelelnek csak, és a fejem is fáj. E annak idején hátra kúszott, hátra mászott, és csak nagy sokára (és a mobiltelefonnal való csalogatás hatására) indult meg előre. D viszont hátra kúszott, aztán legnagyobb meglepetésemre elkezdett előre kúszni (sose láttam ilyet annak előtte, teljesen olyan, mint a kommandósok a tévében, csak a szögesdrót hiányzik fölüle), aztán most meg előre mászik, és olyan cuki, hogy ilyen nincs is!! Délelőtt kiugrottam a kinőtt ruhákkal a folyosón lévő szekrénybe, és mire hátrafordulok, azt látom, hogy a Kisnyúl már a konyhában csekkol érdeklődve. Őt a könyvek érdeklik nagyon, meg a papucsom. Ez akkor jó, amikor épp a Bogyó és Babócát mesélném a nagyobbiknak, ő meg rángatja ki a kezemből, mert sürgős csócsálnivalója lenne vele.

A múlt héten wellness volt. Hétfőn végre fél év után felkerestem egy fodrászt, aki némi hümmögés után emberszerű frizurát kreált (ami addig tartott, amíg meg nem mostam, és be nem göndörödött újra). Jópár fodrász van a környéken, most látogatom őket sorra, ami ugye évekbe fog telni, ha továbbra is ilyen évi két alkalommal megyek, mint eddig. Még mindig nem találtam meg az igazit. Volt ugye az, amelyik böködte a fejembe a tűket, meg lövése sem volt a spanyolkontyról, meg alapjáraton is egy kicsit tahó volt (ami még nem lett volna baj, hisz én sem vagyok az a mézesmázos fajta:). Aztán nyáron elmentem ahhoz a csajhoz, aki egyszer régen kontyot csinált nekem apukámék lagzijára. Ő sem volt különösebben kedves, meg az sem tetszett, hogy ott élt családi életet a fodrászatban, a fiával (aki szintén fodrász) meg a barátnőjével óbégattak mindenféle személyes problémákról, amikhez semmi közöm. Ja, és 4000 Ft-ért vágta le a hajam. Rablás!! Ez a mostani viszonylag kedves volt, de megint bent voltak egy csomóan a boltban, és sokkal többet tudtam meg a családi problémáiról, mint szerettem volna. Én nem tudom, miért nem lehet azt felfogni, hogy én relax-re vágyom, fejmasszásra, illatos samponra, kedves mosolyra, és egy nyugodtan eltöltött félórára. Be lehetne rakni valami jó kis zenét, és a továbbiakban jelbeszéddel érintkezni, mondjuk a haj hosszát illetően. Rohadtul nem érdekel, hogy kinek mennyi adóssága van, vagy milyen hülye anyósa, vagy egyéb. Totál hidegen hagynak a vadidegen emberek problémái, semmi kedvem megértően mosolyogni, hogy "hű, nahát, de érdekes", vagy "ó, hát majd megoldódnak a gondok". Nem is tudok ilyenkor mit mondani, mert frusztrál, hogy semmi közöm hozzá. Naszóval ez volt hétfőn. Utána elmentem gyorsan szoláriumba is, azon a pár percen már igazán nem múlt.

Szerdán itt volt anyukám, így mielőtt meggondolta volna magát, rábíztam a gyerkőcöket (senkinek nem lett semmi baja, egyedül egy könyvtári könyv sarkát csócsálta le D, de megragasztottuk), és elszaladtam melltartót venni. Ez mondjuk nem akkora wellness, mint mondjuk ruhát vásárolni, de én már annak is örülök, ha néha tandembabakocsi nélkül mehetek az utcán. Utána megint beiktattam egy kis szoláriumot, ki tudja, mikor lesz rá megint alkalmam. Amúgy nagyon szeretem, mert meleg van és világos, szól a tüc-tüc zene, ilyenkor picit feltöltődöm. Még két alkalom, és talán színem is lesz, de ez annyira nem is szempont.

Két sporttevékenység is volt, már nemtom melyik nap újra lenyomtam egy lájtosabb edzést, meg egy másikon jógáztam. Aztán vettem arcpakolást, meg hidratáló szérumot is. De a legjobb vasárnap volt: végre elmentünk a ceglédi termálfürdőbe! A gyerkőcöket otthagytuk a nagyszülőknél, mi pedig áztattuk magunkat a termálvízben, dögönyöztettük a hátunkat (meg a talpunkat! az nagyon állat!) a vízsugár alatt, szaunáztunk, és picit úszkáltunk a hidegvizes medencében is. (bár ezt az úszkálást nyugodtan tehettem volna idézőjelbe is:) Nagyon klassz volt, csak az vont le az élvezeti értékéből, hogy ilyenkor a legjobb mézes teával és korai ágybabújással megkoronázni az estét, ehelyett két igen nyűgös gyereket vittünk haza, fürdettünk meg és dugtunk ágyba. Ezt leszámítva tényleg király volt, már nagyon megérdemeltük.

Valaki igazán magyarázatot adhatna arra a jelenségre, hogy a harisnyáim állandóan kilyukadnak, a zoknijaim viszont nem. Harisnya alatt természetesen nem a nájlonharisnyát értem, hanem a normális, kötött, téli harisnyát. És az sokkal kevesebbet van a lábamon, mégis szinte rögtön az első használat után lyukas lesz, a zoknikat meg évek óta hordom, és semmi bajuk. Ja, és tök mindegy, hogy occsó kínais harisnyáról, vagy drága calzedoniásról van-e szó (mondjuk az se annyira drága, majdhogynem egy árban van, de az utóbbi mégiscsak egy márka, többet várna tőle az ember). Tegnap hármat is megstoppoltam, és mivel korlátozott számú cérna áll rendelkezdésemre, meg a stoppolás sem az erősségem, mondhatni, ronda lett. A kisebbik lányom viszont ebben (is) rám ütött, neki meg a rugdalózói lyukadnak ki állandóan. Kis csöves :)

Azt kell mondjam, soha rosszabb évet.

Májusig terhes voltam és nagypapa sokat segített, amikor fél napokat kellett a kórházban várakozással töltenem, és vigyázott E-re, egy csomót sétáltam és örültem a tavasznak, 2-3 óránként ettem, és számoltam a szénhidrátot, rongyosra hordtam az egy db kismamaszoknyámat mert a nadrág hasban kicsi volt, combban viszont óriási, üldögéltem kényelmetlenül a homokozó szélén azon morfondírozva, milyen lesz két gyerekkel és vártam, vártam, abban reménykedve, hogy most nem kell még 2 hetet ráhúznom a kiírt dátumhoz képest.

Aztán májusban megszületett D, és csak 4 napot húzott rá, a kórházban egy 20 éves, második gyermekét szülő kiscsaj mutatta meg a mellszívó helyes használatát, amivel ezek szerint E születésekor jókat bénáztam, 4 napig nem is láttam a nagyobb lányomat, 4 tagú család lettünk, csomót sétáltunk a nyáron és D nagyokat aludt, vettem és varrattam ruhákat és szoknyákat, elmentem egy másik fodrászhoz de ez se volt sokkal jobb mint a másik, voltunk Gyulán és a szarvasi arborétumban, napoztam T szüleinél és E jókat pancsolt, jobbnál-jobb fagyikat készítettem a fagyigépemben, utaztam oldalkocsis motorral, főztem eperlekvárt és egy csomót tornáztam.

Idén egy barátnőm férjhez ment, kettőhöz pedig ellátogatott a gólya, aminek nagyon örültem, főleg, hogy az egyik egy hosszú évek óta várt örökbebaba :) Szeptemberben E bölcsibe ment, 2 hét volt a beszoktatás, azóta heti 2 nap jár, és nagyon szereti, novemberben pedig megünnepeltük a 2. szülinapját.

Megszűnt a cég, ahol dolgoztam, ami miatt nagyon szomorú vagyok, de azért viszont hálás, hogy nem kellett ott lennem, amikor már a pusztulás útjára lépett, és egyre kevesebben lettek, és a csarnokok egyre csak ürültek kifelé, az én emlékeimben még a nyüzsgő iroda képe és a működő gépek zaja él. T pont jókor kapott jó ajánlatot és váltott, azóta is tetszik neki.

Azt leszámítva, hogy néha kiakadok, amikor egyik gyerek sem akar délutánit aludni (én viszont igen), meg hogy a sírás kerülget, amikor a hójelentést nézem a tévében, meg hogy néha szívesen kivennék egy gyermekmentes szabadnapot, alapvetőn sztem jól veszem az akadályokat, imádom a két királylányt (meg az apjukat:), és igyekszem jó fej maradni (már ha eddig az voltam, haha).

A minap arra megyek be a szobába, hogy T ül a TV előtt átszellemülve:

- Áááááááá, bazmeg, úúúúú, vaaaaaaazzze....úúúúúúúúú, bazmeg, bazmeg, baaaaaz-meeeeeg!!!!!

- Mi történt?

- Baaaaaaz....úúúúú....áááááááá......KIKELTEK A SÁRKÁNYOK!!!!!!

Ez a Trónok Harca. Én csak  néha nézek bele, de nem követem a történetet, amúgy se tudnám. Még nem voltak benne gusztustalan lények, de ami késik, nem múlik sztem. Áprilisban jön a második széria.

És most jöjjenek a Filmek (a listát év közben vezettem, a kommentokat most írtam hozzá):

Azt beszélik 5/10 - Kevin Poszter meg Jennifer Aniston van benne, ilyen romantikus izé

Happy End  6/10 - hű, hát ezt meg nem mondom miről szólt

Hirtelen 30 5/10 - ezt se...

Üvegtigris 3 (szar minőségben) 4/10 - jaj, ezt miért nem hagyták abba az első résznél...vagy legalább a másodiknál...

Gru 7/10 - aranyos kis mese, bár nem sokra emlékszem belőle

Ellopták Jupiter fenekét (re) 10/10 (végre az eredeti szinkronnal!) - a legjobb :)

Szerelem, pasta, tenger 9/10   - ez nagyon jó volt

Elhajlási engedély 7/10 - hű, ezt moziban néztük! nemtom mikor lesz legközelebb ilyen! :)

Unknown 5/10 - ez inkább érdekes

Horrible bosses 7/10 - egész nézhető

A király beszéde 8/10 - ez tetszett, végre egy testhezálló szerep Colin Firthnek, és persze Geoffrey Rush kiemelkedően nagyot alakított (csak kb. a film felénél esett le, hogy ő volt a kalózkapitány a Karib-tenger kalózaiban, akit szintén nagyon bírtam)

Másnaposak 2. 4/10 - hát, ha nem láttam volna az első részt, akkor lehet, hogy azt mondom, hogy jó, de így...elég gyenge, ugyanazok a poénok, csak kicsit máshogy (nem tigris, hanem majom, nem a háztetőn találják meg az elveszett embert, hanem a liftben, nem foghúzás, hanem tetoválás, stb. stb)

Nem néztem végig (mert nem érdekelt/bealudtam/elmentem fürdeni közben/elfelejtettük folytatni/lekéstem az elejét, stb.):

Terminátor 1. 4/10

Terminátor 2.  4/10

Starsky és Hutch  4/10

Erin Brockovic  8/10

Monte Carlo 8/10

Sorozatok:

Boardwalk Empire (még az első szériát sem néztük végig - és nem is fogjuk)

The Big Bang Theory (az előző, igen lapos széria után ez a mostani újra nagyon jó)

Modern Family (nem kimagaslóan, de azért jó)

Parks and Recreation (hát ezt úgy, ahogy van, imádom! - sürgősen kezdje el nézni mindenki, aki eddig nem tette) - csak valamiért mostanában nem fordítják a feliratot :((

T nézte még a Walking Dead-et, de el nem tudom mondani, mennyire nem érdekelnek a zombik, és rosszul vagyok tőlük

valamint tekintélyes mennyiségű Thomas, a gőzmozdony :)

Ez már nálam hagyomány, lássuk a tavalyi listát. Dominálnak a "Gyermekvilág" részlegről kölcsönözhető ifjúsági könyvek, de azért van itt más is :)

Halasi Mária: Az utolsó padban

Lucy M. Montgomery: Emily

Lucy M. Montgomery: Váratlan utazás 2.

Móricz Virág: Mexikói szerelem

Vámos Miklós: A New York - Budapest metró

Janikovszky Éva: Szalmaláng

Tornai Helga: Szerelem made in Italy

Sue Townsend: Adrian Mole elveszett naplói

Sue Townsend: Adrian Mole folyó ügyei

Gabriel Garcia Marquez: Bánatos kurváim emlékezete

Závada Pál: Jadviga párnája

Tőzsér János: Szerelmünk Görögország

Graham Greene: A vesztes mindent visz

Závada Pál: Milota

Csukás István: Keménykalap és krumpliorr

Ezúton kívánok mindenkinek békességben, boldogságban és blogbejegyzésekben gazdag új évet! Írjatok sokat, ne hagyjátok abba, mert blogolni jó!

Ezentúl igyekszem év közben nem öregedni, hogy karácsonykor behozhassam az egészet. Huh. De hál'Isten ezen is túlvagyunk, a romokat meg majd az új évben eltakarítjuk, mert én már hulla vagyok. Kezdjük ott, hogy ugye E lerobbant tüdőgyulladással, aztán persze a kicsi is beteg lett, szerencsére nem nagyon. Így kétnaponta mászkáltunk a dokihoz, közbeiktatva még némi bevásárlást, főzést, takarítást. Fele annyit nem sikerült takarítani mint kellett volna, de ezen a szinten ez már nem is érdekelt. 24-én délelőtt megjött anyukám (előző nap éjfélig főztem a töltött káposztát), délután közösen feldíszítettük a fát, ezt nagyon élvezték a kis bogyókák. E ügyesen adogatta a díszeket, aztán ráállt a kisszékére, és fel is akasztotta a fára. A kisebbik meg betekerte magát díszítőszalagba és azzal hempergett a földön. A fadíszítés nálunk családi hagyomány, engem se etettek olyasmivel, hogy az angyalkák vagy nemtomki hozza a fát, mi ezt mindig együtt csináltuk és ezt a hagyományt szeretném is továbbvinni, főleg, hogy ennyire élvezik. Aztán vacsiztunk, megsütöttem a lazacot, meg a rákocskákat. Utána jött a "jézuska", anyukám többek között olyanokat hozott, mint az angolul énekelő, kifésülhetetlen hajú Zsuzsi baba, meg a jézuskás színező. Igen, a babát ki lehet kapcsolni, de kinek van szíve, amikor a nagylány csillogó szemekkel hozza, hogy "Juji baba nem énekej, anyuci bekapcsojja"...? A lakás meg tele szőke (mű)hajszálakkal. A könyvbe nem annyira akarok belekötni, mert fontosnak tartom, hogy a gyerekek tisztában legyenek a karácsonyi hagyományok eredetével, de azért anyukámra figyelni kell ebből a szempontból :) Az ajándékozásnál is az a koncepció, ami nálunk is volt gyerekkoromban, hogy "karácsonykor megajándékozzuk egymást", eleve a kisjézus el sem bírná azt a sok ajándékot (pláne úgy, hogy már vagy 2000 éve halott), a Mikulás meg ugye már megjött 6-án. Persze megint elég későn kerültünk ágyba. Az az egyetlen szerencsénk volt ezzel a betegséggel, hogy aludni mindketten kiválóan tudtak tőle, nem kellett éjszakázni. 25-én jöttek nagynénémék, hoztak egy nagyon állat hintalovat, amit nagynéném élettársa készített a saját kezével. E kicsit bizalmatlan volt, aznap este addig jutott el, hogy megsimogatta, de azóta már bátran rá is ül. Eleve kicsit tart a lovacskáktól, a múltkor Szegeden a Dóm téren volt pónilovaglás, amire szívesen befizettem volna, de mereven elutasította a kérdést, a közelükbe se ment. 26-án végre mi mentünk T szüleihez, meg oda is jött még pár rokon. Azon csodálkozom, hogy E aludt délutánit, ebből is látszik, hogy még nem volt teljesen magánál. Máskor, ha ilyen fennforgás van, értelmetlen a délutáni alvással próbálkozni, annyira pörög. Így legalább az este is viszonylag nyugis volt, nem voltak hullafáradtak a gyerekek. Mondjuk az se semmi logisztika, hogy melyik gyógyszert mikor, melyik gyereknek kell adni, étkezés előtt vagy után, aztán fürdetés, orrporszívózás, stb. Meg persze másnapra is készülni kellett, akkor apukámék jöttek. Ők is itt voltak egy éjszakát, csak 28-án mentek haza. 29-én még visszamentünk a dokihoz (a nagylány már szépen meggyógyult, jövő héten mehet bölcsibe is), meg bevásárolni, aztán jöttek tesómék meg almostahero. Pont annyi tányérom volt, mint ahányan körülültük az asztalt :) Ma már nincs itt senki, és szerencsére a szilveszteri party miatt sem kell aggódni, tök jó érzés :) Hajmosást tervezek, meg kekszsütést. Nem vagyok (nagyon) antiszociális, de azért már épp itt volt az ideje, hogy végre egy kicsit csak mi legyünk így együtt. A lencsefőzelék meg a lencsesaláta is kész van, T meg libamájat fog sütni :)

Minden kedves - átmeneti vagy állandó - olvasómnak Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok!

weenee

Úgy is épp elég kihívás lett volna időben elkészülni a főzéssel, takarítással, ajándékcsomagolással, pakolással, és felkészülni a vendégvárásra, ha minden a tervek szerint alakul, és E 2 napot bölcsiben van, T meg mondjuk legalább egyet szabadságon. Ehhez képest E itthon van - tüdőgyulladás. Ill. még nem biztos, hogy az, de tegnap volt röntgenen és nem értem a latinul íródott leletet - majd ma kiderül. A lényeg, hogy a hétfőn kapott antibiotikum nem sokat használt, nagyon köhög szegénykém, sokszor aludni is nehezen tudott, ill. egyik éjszaka még hűtőfürdőztünk is, mert a lázkúp nem vitte le a lázát. Most kapott másik gyógyszert, remélem ez használ. Nekem is fájt a torkom jópár napja, meg a szemem is teljesen begyulladt. Már jobban vagyok, meg nincs se időm, se lehetőségem ágynak esni. Azon is aggódom, hogy nehogy D elkapja, mert kicsit köhécsel, de a doki szerint jól van. A szeme viszont neki is begyulladt, bár ezt már az enyémmel együtt rendbehozta a szemcsepp. T meg csak egy délelőtt tudott kicsit elszabadulni, én ekkor robogtam el a kisebbikkel a piacra bevásárolni. Akkora tömeg volt, hogy még annál a halasnál is hosszú sorok kígyóztak, ahol egyébként sosem áll senki. Persze halat azt nem vettem, mert már megvettük előre a Metróban a lazacot meg a rákot (csak kicsit vagyok sznob:), a pontyot amúgy is utálom. A gyereket egyébként leginkább azért vittem magammal, mert kellett a babakocsi a pakoláshoz :) Az alja is tele volt, meg E helyére is beraktam már egy diszkrét 4 kg savanyúkáposztát. Az biztos, hogy ha kocsival megyek, még mindig ott keringek parkolóhelyet keresve. Egész hatékony voltam, bár sütőtököt sajnos nem láttam szépet, így marad a bébiétel. Beugrottam a bölcsibe is a fényképekért, egész jók lettek a körülményekhez képest. Amíg T röntgenen volt a nagyobbikkal, porszívóztam egy sort, este meg mogyorós habcsókot sütöttem (majd valaki magyarázza el, mitől marad kemény, mert ezek totál megpuhultak).

Úgyhogy így vagyunk, sose jön jól a betegség, de ilyenkor ünnepek előtt meg határozottan kellemetlen. Egyébként  a nagylány hangulata mindezek ellenére kiváló, ugyanolyan jókedvűen pakol-rámol mint máskor. Enni nem nagyon akar, de ez ilyenkor normális. A kicsit meg remélem védi az anyatej, bár már eszik azért mást is, még mindig rengeteget szopizik.

Ma megfőzöm a töltöttkáposztát, és megsütöm a gyömölcskenyeret, valamint igyekszem befejezni a takarítást (bár azt még nem tudom, mikor), valamint még egy-két dolgot be kell szereznem. Még jó, hogy az idén nem főzök halászlevet, mert egy röpke 3 órás passzírozás után nyilván az ereimet is felvágnám :) Most meg szól a Last Christmas a rádióban, jeee :)

Épp marcipánt készülök gyúrni. No nem szerettem meg, de T húgának akarok csinálni karácsonyra, mert ő nagyon szereti. Közben többen is mondták, hogy ők már csak a gyerekeknek vesznek valamit karácsonyra, nekünk nem. Hát, köszi, de én ezzel egyátalán nem értek egyet, én nagyon szeretek ajándékot kapni :) Egy minimális kreativitással, kevés pénzből is lehet sztem ajándékozni, de ez sokaknál nem is pénz kérdése, hanem inkább a lustaságé. Persze a mi családunk sosem a jól eltalált ajándékairól volt híres, gondolok itt arra például, hogy nem is tudom melyik rosszabb: a pénzes boríték, vagy a karácsonyi vásárban való nézelődés közben odavetett "no mutass rá mit vegyek". Nagynéném legalább kézműveskedik, a sok fölösleges és minimálisan esztétikus dolog között azért akadtak az évek során tök jó dolgok is (gondolok itt a dekupázsolt képeire), és legalább ő próbálkozik. De ez a zokni-sapka-tusfürdő-naptár ami minden évben előkerül anyukámnál elég kevés kreativitásról árulkodik. Persze nem bántani akarom, mert nekem sem mindig sikerül eltalálni a finnyás ízlését, de azért még én sem adtam fel. Neki például fürdősót készítettem tengeri sóból és illóolajokból. T-nek sem könnyű ajándékot venni, mert a legtöbb informatikussal ellentétben egyáltalán nem érdeklik a kütyük (hál'Isten, teszem hozzá), és egyéb extra igényei sincsenek. Így neki például kakaóbabos-chilis és rózsaborsos csokitallérokat csináltam. Ez egész gyorsan megvan, és nagyon mutatós. Kicsit féltem, hogy fogom kiszedni a formából, de végül csak egy tört ketté, azt meg gyorsan megettem.

A bölcsiben is volt ajándékkészítés, kartonpapírra ragasztgattunk kis csillagokat, fenyőfákat, meg műanyag gyöngyöket fényképkeret gyanánt, bár ez utóbbiak elég nehezen akartak odatapadni, amíg én ráerőszakoltam őket a papírra, E kipakolta a gyöngyösüveget, aztán (nyomatékos kérésem hatására) visszarakta őket. Csináltunk még hógömböt bébiételes üvegből glicerinnel és vízzel töltve, a hópelyheket meg kókuszreszelék szimbolizálja, no ebből is ment az üvegbe - és E szájába is rendesen :) Volt fényképeszkedés is, de az én kis önérzetes lányom nem hagyta ám magát, esze ágában sem  volt a beállított háttér elé ülni és kedvesen mosolyogni, így a fényképész bácsi végül játék közben, lesből támadva fotózta le - kissé durcás is a drágám, de azért hívatok elő háromfélét. Nekünk se nagyon hagyja magát fotózni újabban, de ez a fotós ezek szerint kimondottan belemászhatott a kis lelkivilágába. Ebből is jó ajándék lesz a nagymamáknak, meg persze mi is hívattunk most elő vagy 200 fotót az albumba. Az ajándékkísérőket is a nagylányommal szándékozom elkészíteni, a ragasztást nagyon élvezi, és amíg nem ragad minden, én is lelkes vagyok.

Ma reggel újra 4-essel kezdődő számot mutatott a mérleg :)

Az benne a legjobb, hogy mostanában pedig nem is csináltam semmit,  mákos gubát ettem, meg mindenféle tésztákat, alkoholmentes forraltbort (=meleg almalé:) iszogattam a főtéren, meg ilyenek.

Persze, ha belegondolok, egy átlagos napom azért igen sok testmozgást tartalmaz: kb. 50-szer súlyzózni 10 és 14 kilós gyerekekkel, minimum 30 kilós babakocsit tolni a városban 1,5-2 órán keresztül (még az a jó, hogy hegyek nincsenek errefelé), kúszni-mászni, rohangálni, öltöztetni, ringatni, lovagoltatni, stb. A nyáron még volt energiám ezen felül napi fél-1 óra tornára, olyanokat csináltam végig, mint a B.Norbi-féle Boot Camp, de már alábbhagyott a lelkesedés, max. gyerekaltatás közben csinálok pár lábemelést (pedig hasizmot kéne). Úgyhogy nem is értem, hogy lehet gyerek mellett elhízni.

Eljött az az idő, amikor már nem tehetem meg, hogy E-t kihagyok bármilyen munkából, legyen szó főzésről, takarításról, vagy olyan alkotó tevékenységről, mint az adventi koszorú elkészítése. Mostanában egy nagy pelenkásdobozzal jár mindenhova, mert arra ráállva már mindent elér. A legjobb szándék vezérli: nekem szeretne segíteni. És ki az, aki az "Édesanya, segítek neked!" mondatra nemet tudna mondani? :)

Így aztán ő vajazza reggel a kenyeret, együtt vágjuk a sütőtököt, együtt kevergetjük a levest. A mosogatás egyelőre csak a babakonyhában engedélyezett, erre még nem készültem fel eléggé. Enélkül is épp elég tányér meg pohár tört mostanában.

Ezt a koszorút pedig  múlt héten készítettük, mert bennem csak akkor tudatosult, hogy tulajdonképpen az első gyertyát már előző vasárnap meg kellett volna gyújtani. Így aztán tuját sem volt idő keresni, inkább ilyen madzagszerű hogyishívjákkal tekertem körül a koszorút, arra kerültek a tavalyi gyertyák (persze a masnikat újra rá kellett tűzni, és a ragasztó sem fogta meg, így gombostűvel oldottam meg végül), E-vel csináltunk bele "narancssüni"-t, és a fahéjat is ő szórta a közepére. Azért is jó, hogy együtt csináltuk, mert így megbecsüli a közös munkánkat, esze ágában sincs szétszedni.

A következő projekt a mézeskalács készítése lesz, amire egyből sort kerítünk, amint megjavul a sütőm. Lehet, hogy ezúttal kicsit tovább fog tartani, mint szokott :)

A bölcsiben is lesz mézeskalácsozás, de addigra az enyémek remélhetőleg már a dobozban pihennek, néhány almaszelet társaságában.

Elromlott a sütőnk, pont amikor toltam volna be két jókora, darabokra vágott sütőtököt sülni. Így gondoltam kreatív leszek, és egy részét megsütöttem libazsíron kakukkfűvel és fokhagymával, köret gyanánt. Senki ne csináljon ilyet, mert nagyon rossz lett. Valahogy beszívta a libazsírt, és olyan volt, mintha valami rettenetes, tök ízű zsírt ennék, brr. A másik felét elkészítettem fahéjjal, csipet gyömbérrel, narancslével és mézzel, diódarabkákkal desszert gyanánt. Ilyet se csináljon senki, mert amilyen jól hangzik, annyira lett szar. (amúgy nem is értem, mert ugyanezen hozzávalókból a sütőtökleves nagyon finom - talán a párolás volt a baj a sütés helyett?) Pedig én nagyon szeretem a tököt, és sajnálom, hogy így sikerült elbaszni :(

Csináltam piskótát is - mikróban. Az internet azt tanácsolta, tegyek bele kefírt, meg olajat, így tettem bele joghurtot meg vajat. Meg hogy vigyázzak, mert legalább 5-szörösére fog kelni, ki ne folyjon az edényből. Aha. Ilyen bodagot még sose sütöttem, szerintem alacsonyabb lett, mint maga a tészta, amikor beleöntöttem a jénaiba. Úgy néz ki, mintha pudingot sütöttem volna. Egyben voltak benne a tojások, mert ezt írta az internet, de nem hinném, hogy ez lett volna a baj, mert más sütiknél sem kell feltétlen szétszedni. Egyébként sütés közben szépen feljött, de amikor elzártam, totál összeesett. Azért kettévágtam (két félcenti vastag darabra), és megtöltöttem mascarpone-vaj-méz-narancshéj keverékével, az legalább jó lett. De hát ugye szinte vastagabb a krém, mint a tészta :)

Már épp kezdhetnék aggódni, hogy mik ezek a sorozatos fiaskók a konyhában, de szerencsére a tonhalas tésztasalátám valami isteni lett.

Most megyek, és összeturmixolom a fahéjas tököt narancslével, rosszabb már úgysem lehet.

Update: Dehogyisnem.

Ezt vajon mi alapján számítják? Hogy mennyi ideje írom? Vagy hogy hány bejegyzésem van?

Fizess egy blognak - hát, nekem igazán ne, én tök önzetlenül csinálom, grátisz :)) Azért aranyosak, hogy gondolnak ránk.

...mert százszor inkább a "Hercegnőképző Mini Tündérek Sárkánnyal"*, vagy "Hópihe, a trendi pónilány"*, vagy a "Zhu Zhu Pets Hercegnő hörcsögök"*, mint egy "Bakugan fegyveres csapda"*, vagy "Transformers 3 MEC Deluxe Harcirobot"*, vagy a "6-féle Creepeez őrült koponyák"*.

Nem értem, miért kell minden fiújátéknak ilyen erőszakosnak lennie. Oké, erősítsük a nemi jelleget, a lányok főzzenek meg babázzanak, a fiúk barkácsoljanak, de minek ez az állandó öldöklés? Aztán meg csodálkozunk, ha lekever majd a jövendőbelijének egy-két pofont, mint Damu Roland.

* ezek mind létező termékek, most néztem az Auchan karácsonyi katalógusát.

Most, hogy már hirdetik a nemtomhanyadik Csillagszületiket, eszembe jutott, hogy úgy kell még egy halom tehetség ennek az országnak, mint egy falat kenyér. De nem is az idegesít ezekben a tehetségkutatókban a legjobban, hogy azt is felfedezik, akit rohadtul nem kéne, hanem az, hogy régen az lett "sztár", akinek volt mondanivalója, és - szinte mellékesen - volt hozzá tehetsége, hogy ezt meg is ossza az emberekkel, most meg elég csak kitölteni a jelentkezési lapot, és már fel is fedeztek, később alámtolnak majd valami koncepciót. És mondjuk ha régen egy zenész (aki mellesleg sok évig küzdött azért, hogy zenész lehessen) épp nem tudott összehozni egy igényes lemezrevalót, akkor addig kussban volt. De ezeknek a kis gyökereknek annyi önálló gondolatuk van, mint egy darab fának, mégis kiadnak évente egy lemezt. Még az is nehezükre esik, hogy két értelmes mondatot mondjanak,  nyilván annyiban ki is merül a fene nagy tehetségük, hogy fonetikusan bemagoljanak egy-két angol számot, vagy megjegyezzenek valami szövegíróprogrammal írt (most komolyan, nem néztem utána, de tuti van ilyen, hogy beírom, hogy legyen benne az, hogy "fény", "álom", "végzet", "holnap", a többit meg kitölti random szavakkal, x versszakon keresztül) tinglitangli számocskát, és kész. Minden másnap nyilatkoznak a Fókusznak, hogy mennyire elfoglaltak/boldogak/önmaguk maradtak, aztán jó esetben 1-2 év múlva úgyis elfelejti őket mindenki. Emlékszik valaki pl, hogy ki nyerte meg teszem azt a 4. Megasztárt? Meg hogy ki lett a második? Vagy hogy egyátalán ki volt benne? Naugye. Nekem totál összefolyik, hogy Gáspár Laci meg Rúzsa Magdi vajon egy szériában volt-e vagy nem.

De a legjobban mégis azokat sajnálom, akik abban a hitben élnek, hogy helyük van a showbizniszben, mert tehetségesek, a családjuk meg ebben támogatja őket. Aztán elmennek a válogatóba, és közlik velük, hogy húzzanak kapálni (bár ezt ilyen egyértelműen asszem  még senki nem mondta - a legnagyobb sajnálatomra), mire megsértődnek, hogy "jaj, hát kicsinált a zsűri, nincs igazuk, én akkorisakkoris!! sztár leszek!!", anyuka meg ott vígasztalja őket, hogy nem baj kislányom, hát majd legközelebb, ne add fel. Hát a faszom! Tessék csak szépen elmenni fodrásznak/burkolónak/szakácsnak/villanyszerelőnek/anyagmennyiségbecslőnek/akárminek, és abban a hivatásban boldognak lenni, nem pedig azt várni, hogy eltartson a média, mert én különleges vagyok.

Persze mit is várunk, ha olyanok ülnek a zsűriben, mint Keresztes Ildikó, akinek nemtom, van-e egyátalán saját száma. Valamelyik évben épp kint kóvályogtam a borutcában, amikor fellépett, de csak ilyen ismert számokat énekelt, egyik se volt új. Fene nagy sztár ő is. De legalább kurva ronda, biztos munkát ad 3-4 sztájlisztnak meg sminkesnek, mire képernyőképes állapotba hozzák.

Sokszor mondják, hogy gyerek mellett nem lehet unatkozni, és ez milyen igaz! Például nagyon kreatívnak kell lenni, elég ha csak az időbeosztást nézzük. A fasírtot lehet muflinformában sütni, így az ember megspórolja azt az időt, amíg a serpenyő mellett kell állni, és sütögetni. Kicsit tovább tart, de nem kell ott állni mellette, és zsírszag sem lesz a lakásban. Aztán mindent egyre magasabbra kell pakolni. Mert most már nem számít, ha valamit nem ér el, szépen odatolja a kisszékét, és már benne turkál abban a kosárban, ahová olyan cuccokat rejtettem, mint alkoholos filctoll meg pillanatragasztó. Valamelyik nap épp a lábsarokpuhítókrémemet kente az arcára, amikor arra mentem be a szobába, hogy hű, de gyanús ez a csönd. Elmagyaráztam neki, hogy az lábkrém, nem fogok meglepődni, ha legközelebb már a lábát fogja kenegetni. Mert ugye mindent eldugni nem lehet, és akkor már jobb, ha tudja, mi mire való. (múltkor a bölcsiben a májkrémet kente az arcára, és láthatóan nagyon büszke volt magára - végülis krém) A késeket is rendszeresen megtalálja, így megmutattam, melyik a hegye, melyik az éle, és vágtunk vele egy kicsit. Aztán minden nap talál valamit az ember. Nagyon jó ez a kiskonyha, de hogy már nincs meg az összes tartozék, az is biztos. Fogalmam sincs, hova lesznek ezek az apró dolgok, nem olyan nagy ez a lakás. Takarítás közben amúgy lehet ezt-azt találni mindig. (azon is gondolkoztam, hogy biztos több cuccot felszippantottam már a porszívóval, de hát annak - hogy stílszerű legyek - béke poraira:). Új beszerzési módszerek is megnyílnak előttem, például turkálóba járok. Azelőtt nemigen tettem be a lábam ilyen helyekre, mert nagyon büdös volt odabent, de már van olyan, ahol nem annyira ömlesztve vannak a cuccok, hanem egész kulturált, itt vettem nemrég D-nek egy cuki ruhát, remélem nem növi ki karácsonyig. Meg vaterázok is! Most épp overállt akarok venni E-nek, tiszta ideg vagyok, nehogy valaki rámlicitáljon. Lehet, hogy regisztrálni kéne, mert most T accountjával nyomulok, és ennek az a hátránya, hogy minden értesítést ő kap, meg ha valamit találnék neki, nem tudom megvenni neki, mert látja.