weeneedahero

Ma megalapoztam a nyári zöldségfogyasztásunkat: elültettem 1 db padlizsán- és 1 db paradicsompalántát az erkélyen. Sajnos épp nagyon fúj a szél, így gyorsan kikötöztem őket, a gyerek homokozólapátjához, meg egy húsvétról maradt barkához, arany színű karácsonyi kötözőszalaggal. Ezt hamarabb megtaláltam, mint a spárgát.

Van még 2-féle bazsalikom (saját szedésű magról), oregánó (azt csak tegnap vetettem, még nem kelt ki), menta, 4 ládás muskátli meg 2 cserepes (amik tavalyról túlélték), 3 db pistike, 1 szúnyogűző (ez nagyon nő, és remélem tényleg nem szeretik a szúnyogok), 1 nőszirom (egyelőre csak a levele nőtt ki, nemtom fog-e virágozni), 1 levendula (túlélte a telet!!), 1 avokádó, 1 elszáradt tuja, meg 1 haldokló tárkony (ebben nem vagyok biztos,  hogy az-e, vagy csak valami gaz kelt ki belőle...), nomeg persze a bambuszok, egyelőre egy ládában a 10 db. Nem tartom kizártnak, hogy beszerzek még egy-két fűszernövényt, amíg bírom cseréppel és hellyel.

Nem mondom, jó lenne egy picivel nagyobb kert...ugyanakkor tök jó a városközpontban lakni, és a kettő együtt nem nagyon megy :( Amiket T szüleinél vetettünk a múltkor, sajnos elfagytak, egyedül egy pici spenót maradt meg. Most vetett még anyós néhány cukkínit, padlizsánt meg sütőtököt, nemtom azokból mi lesz. Elég szomorú, hogy akkora földjük van, mégis piacon veszik a zöldséget...

Itt van nálam egy Carte d'or málnás jégkrém doboza, valahonnan ebben hoztunk kaját. Lássuk hát, miből is áll egy ilyen egy literes jégkrém.

Összetevők: víz, málnapüré (23%), cukor, glükóz-fruktóz szirup, málna darabok 6% (málna 40%, cukor, glükóz szirup, víz, bodzalé koncentrátum, étkezési sav (citromsav), stabilizátorok (E440, E410), aroma), tejfehérje, citromlé koncentrátum, stabilizátorok (E410, E440, E407), aroma, céklalé koncentrátum.

A málnapürét nem részletezi, pedig kíváncsi lennék, az alatt pontosan mit kell érteni, viszont érdekes megfigyelni a "málna darabok 6%" összetevőt: ez alapján ennek is csak a 40 %-a ami tényleg málna, a többi ugye cukor és egyéb, magyarul ez mennyiségében nagyjából egy szem málnának felel meg. Ugyanakkor ezt írja a doboz: "nagy odafigyeléssel válogatjuk a friss és lédús málnaszemeket, hogy a lágy jégkrém és az ízletes málna tökéletes elegyét alkothassák". Hát öööö...igen, nagy odafigyeléssel választják ki azt az egy szemet, amit majd némi cukor és aroma hozzáadásával hozzákeverhetnek az egy liter cukros, (málnás?), stabilizátoros, aromás vízhez :) Nyami. És ez még messze nem is a legolcsóbb fajta. Nemtom mennyibe kerül pontosan, de olyan 1000 Ft körül lehet. 1000 Ft-ból rengeteg igazi, gondosan válogatott, illatos málnát lehet ám venni! Én sajnálnék ennyi pénzt cukros-aromás vízre költeni.

Persze, nem csak a málnás jégkrémre igaz ez, hanem kb. az összesre. A fagyival se lehet sokkal jobb a  helyzet, mert ott még azt sem tudjuk, pontosan mit raknak bele, hisz nincs ráírva. Most nem azt mondom, hogy néha nem lehet ilyesmit megkívánni, vagy akár megvenni, csak (nagyjából) legyünk vele tisztában, mit eszünk.

- mégis megtalálták az öreglányok a piacon a cipőt :)) (örültem nagyon, mert amilyen picik, olyan drágák ezek a babacipők)

- kíváncsiságból vettem édesburgonyát (még sosem láttam ezelőtt sehol) és hát...nyami!! Amennyire nem estem hanyatt a csicsókától, a paszternáktól meg a medvehagymától, ez annyira bejött! Csak nagyon drága sajnos :(

- D szülinapi tortája olyan szinten lett bodag, hogy nem is kínálgattam senkinek. De azért elfogyott.

- T elhatározta, hogy a bambusztermesztésből fogunk meggazdagodni, így be is ruházott a vaterán pár bambuszmagra, először itthon felnevelgetjük őket (most nemtom érzitek-e az iróniát: nálunk a legtöbb növény megpusztul, a többi vegetál), majd egész ültetvényünk lesz (a szüleinek a földjén), aztán csak győzzük majd eladni a sok bambuszt!

- napi fél kiló epret simán bepuszil a két legkisebb, a legutóbbit én épp csak megkóstoltam...pedig még nem is érik a saját, a gatyám rámegy :)

- azoknak, akik a 3. gyermek témáját feszegetik, azt üzenném, hogy én nem zárok ki semmit, de jelenleg az az érzés, hogy kényelmesen beleférek egy 34-es ruhába, priceless! :)

- el akarok menni moziba, és megnézni a Diktátort, az Amerikai pite 4-et, meg a Men in black 3-at.

- főztünk mosószert mosószappanból, és fényévekkel jobb, mint a mosódió, így egyelőre annál maradunk (az állaga kicsit taszító, de tényleg jó)

- beírattam mindkét gyereket a bölcsődébe, úgyhogy innentől már csak fingers crossed, hogy fel is vegyék őket

Hogy lehet kinyírni ezt a sok spam kommentet? Néhány napja még itt örültem a 3000.-nek, aztán azóta jött 300 spam, de jó.

Elregélem most akkor az utazásokat, nemtom meddig jutok, mert egy csomó dolgom lenne ezen kívül is. Szóval április 26-án felkerekedtük, hogy eltöltsük a jól megérdemelt tombolán nyert wellness-hétvégét Sárváron. Előtte még sütöttem kekszet meg csináltam mézes diót, hogy mégis legyen azért mit nassolni, meg persze jól elvoltam, mire fejben összeszedtem, hogy mi mindent kéne vinni...nem volt könnyű, mert a legváltozékonyabb tavaszból indultunk, így nyilván nem mertem a gyerekekkel kabát nélkül elindulni, de közben nyár lett, úgyhogy pakoltam mindenféle nyári rucit is...hát nem semmi volt, vért izzadtam, de az indulás napján fél 10-re sikerült mindent lecuccolni, bepakolni a kocsiba és elindulni. Kicsit nekem is közhelyesnek tűnik már ez a "két gyerekkel utazni, úúúú" téma, de tény, hogy sokkal több odafigyelést és logisztikát igényel és ahogy gondoltam is - nem igazán sikerült pihenni ebben a pár napban. Talán azt tudnám idesorolni, amikor este lefektettük a kölyköket és együtt néztük ágyban a Csillagszületiket, sörrel a kezünkben.

Voltunk fürdőben, D-nek nagyon tetszett, pancsolt ezerrel, E kicsit meg volt szeppenve, nem nagyon mert bejönni a vízbe (amit nem értek, mert ugye vele jártunk babaúszni is), de a végére azért pancsolt kicsit ő is. Gyakorlatilag végig a babapancsolóban voltunk mi is, nem is tudom, milyen felnőttmedencék meg csúszdák meg mifenék vannak ott. De a babamedencék nagyon fullosak, van minden tényleg. Aztán átmentünk egyik nap Kőszegre, T egy régi ismerőséhez, anno voltunk az esküvőjükön, akkor még csak egy lányuk volt, most már kettő van, a kisebb kicsit fiatalabb D-nél, de ő már elég jól járkál kézen fogva. Viszont 6 kiló a kiscsaj, D kb. 4 hónaposan volt annyi...úgy néztek ki egymás mellett, mint Stan és Pan :)) Voltunk velük játszótéren, a nagyobb lány nagyon aranyos volt, mindig fogta E-t kézen és dumált vele, mindent megmutatott, azt hittem megzabálom őket. És tőle E sem szaladt el, mint teszi ezt olykor tőlünk. Ott ebédeltünk, aztán ebéd után mentünk vissza Sárvárra. Meg Arborétumban voltunk, játszótertünk, sétáltunk, a Vár ugyan kimaradt, de igyekeztünk jól kihasználni az időt. Utána voltunk apukáméknál Győrben, ez elég hirtelen jött, de másfél óra volt az út, így legalább egy utat megspóroltunk, ha a nyáron már nem megyünk. (márpedig sztem nem). Az is jó volt, V sztem még sose volt ilyen normális amióta ismerem, mint most, E tök jóban volt vele, meg D is állandóan vigyorgott rá. Voltunk az állatkertben, az is jó volt. De amúgy megviselte a lányokat az állandó utazás, nem is útközben, mert akkor többnyire aludtak, de utána elég hisztisek voltak. Felborult a rendjük, meg sokszor ettünk étteremben, az sem egyszerű, a nagylány nem érti meg, hogy kaja után nem szabad felállni és rohangálni. Elvileg itthon sem, de étteremben ugye nem mindegy, hogy bemegy-e a konyhába vagy ki az utcára...úgyhogy voltak nehéz pillanatok, hisztik, megfázás....már értem, amikor azt mondják, hogy "mindenhol jó, de a  legjobb otthon"...

Nem sokat pihentünk utána, pedig T kijelentette, hogy legalább egy hónapig nem akar menni sehova. Ehhez képest csütörtökön gyorsan megültük itthon D első szülinapját (egyem is meg!!! Az én kisebbik lányom is már 1 éves! Valaki állítsa meg az időt!!), aztán pénteken már mentünk is Szegedre, szombaton össznépi keresztelő. Nem tudom, jó ötlet volt-e így összevonni családilag a szülinapjával, mert tuti, hogy így kevesebb ajándékot kapott, de kajáltatás szintjén mindenképp praktikus volt, mert legalább nem nekem kellett főznöm. Az ebéd szerintem ízlett mindenkinek (ami nagy szó!), és ahogy elnéztem, mindenki jól érezte magát. D még odafelé bealudt a kocsiban, így amikor felébresztettük, nézett nagyon, hogy honnan ez a sok ember, meg mi ez a templom, meg fotós, meg pap, stb. de le a kalappal előtte, mert végig nagyon jól bírta a ceremóniát meg a sok nyünnyögtetést. Kíváncsi leszek a képekre, egy fiatal csaj csinálta, nem is volt olcsó, de lett vagy 360 kép összesen, abból már táncsak akad egy-két jó :)

Amúgy csak én emlékszem arra régi reklámszövegre, hogy "Köszönjük néked Sárvár, sárvári termálkristály!" ? Folyamatosan ez járt a fejemben. Kiderült, hogy már csak Bükfürdői Termálkristály néven van ez a készítmény, akartam hozni anyukámnak, de nem kért.

Itthon vagyunk ám már, megvolt a nagy wellness meg a keresztelő is, írok is majd róla, ha egyszer lesz időm. Sárvár élvezeti értékéből némileg levont, hogy sikerült mind a négyünknek megfázni (E már előtte is picit náthás volt), így kórusban fújtuk az orrunkat, illetve a végére még porszívót is kellett kölcsönkérnünk az orrporszívózáshoz. Aztán néhány napot mosással töltöttem, és már kerekedtünk is fel újra, ezúttal sikerült rekordot döntenem azzal, hogy reggel 8-kor kezdtem el pakolni (akkor fejeztük be a reggelit) és fél 10-re minden cucc és az összes gyerek menetkészen, pöpecül bepakolva állt/ült a kocsiban, és semmit nem hagytunk itthon. Előző este túl fáradt voltam, hogy elkezdjem a pakolást, de kár is lett volna, ez így sokkal hatékonyabb ezek szerint.

Ma meg elhagytuk D egyik cipőjét. Mindig féltem, hogy megtörténik, mert a kedvenc hobbija a cipőlevétel, de eddig mindig vagy észrevettem, vagy utánunk hozta valaki, vagy pont beleesett a babakocsi csomagtartójába. De ma annyit tekeregtünk a piacon, hogy el is felejtettem nézni közben a lábát, csak a végén látom, hogy csak egy cipő van. Feltúrtam a babakocsit, hátha megint odapottyant, de nem :( Bemondattam a hangosbemondóban, ami azért vicces, mert nálunk a piacon egy olyan "női" hang a bemondó, akit ha meghallok, azonnal röhögőgörcsöt kapok. Ugyanis egy az egyben a Szörny Rt. egyik szereplője, Roz jut róla az eszembe. Azaz ő:

Reménykedem benne, hogy takkeroláskor az egyik öreglány megtalálja majd a reteklevél meg a hagymahéj között, és nem viszi haza az unokájának, fél pár cipő mégsem akkora poén, kivéve persze, ha pont féllábú unokája van, de hátha nem. Majd csütörtökön járunk arra, addig ellesz a lány snasszul cipő nélkül. Egyébként nem is adok rá ha meleg van, de ma reggel igen nagyon hideg volt, és az eső is szemerkélt.

Gratulálok almostahero, tied volt a 3000. komment! Még ha minimum a harmada az enyém, akkor is retek sok ez a 3000.

Mi most balra el, irány Sárvár, meg wellness, meg vár, meg Arborétum, meg Kőszeg, meg ha minden igaz, még apukámékhoz is beugrunk Győrbe, ja és odafele  megnézzük a Balatont is, úgyhogy nem fogunk unatkozni. Szerintem pihenni se sokat :)

Egy régebbi bejegyzésemben fikáztam a Csillag Születiket, mondván nincs szükség több tehetségkutatóra, már úgyis mindenkit felfedeztek, még azt is, akit nem kellett volna. Mennyire nem volt igazam! Mentségemre legyen mondva, akkor még nem tudtam, mekkora arcok lesznek a zsűriben. A Pokorny Lia intelligens és kedves, én a Beugró óta nagyon szeretem, a Hajóst szintén nagyon szeretem, Hernádi Judit az izomrángásait és szájbiggyesztéseit leszámítva szintén rendben van, Puzsér Róbertet viszont (amióta tudok a létezéséről:) istenként tisztelem. Kimondja a gondolataimat. Csak jobban, mert én nem tudnám ilyen árnyaltan és választékosan megfogalmazni. Az az egy bajom van a műsorral, hogy pont egy időbe esik a fürdetéssel és altatással, így sokat nem látok belőle, de amit eddig láttam, az tetszett. Mert ha valaki jó, akkor tök jó, azért nézem. Ha viszont szar (mint a "kék az ég és zöld a fűűűű"), akkor meg azért nézem, mert várom, mit fog mondani rá a Puzsér. És nem kell benne csalódnom: "Miről szólt ez a dal? Semmiről. Ha már feldolgoztok valamit, nemes anyagból dolgozzatok. Sekélyes és értelmetlen. Tele van a magyar popszakma ilyen semmitmondó, ostoba szövegekkel. Olyan dolgok látnak nyilvánosságot, amelyek az elemi ész próbáját sem állják ki." Mélységesen egyetértek, és maximálisan hálás vagyok neki, amiért ezt így, nyilvánosság előtt kimondja. Úgyhogy én tuti nézem ezután is, már csak ezért is megéri. Az meg úgyse nagyon érdekel, hogy ki mikor esik ki és mennyire lesz felfedezve. A szórakoztatás része nagyon ott van, és egy pacsi a producernek, amiért bevette a Puzsért a zsűribe. Ehhez képest mi szánalmas már a Megasztár. Mondjuk még összehasonlítás nélkül is szánalmas.

T elmondta, hogy egy csomó ékszerüzletben járt, mire megtalálta nekem a megfelelő gyűrűt. Lemérte tolómérővel egy régi gyűrűm átmérőjét, és úgy gondolta, ez az információ elegendő lesz majd a méret megállapításához. Haha! Az első helyen közölték vele, hogy átmérő nem jó, mert nekik a kerület kell! Érted!? (feltételezem, érettségizett, fiatal eladólányok, de még ha nem érettségizett és nem fiatal, akkor is!!) Ott még segített nekik, hogy de hát 2r*pí, ugye minden adat megvan, de csak lestek rá nagy szemekkel. Még ha cipőboltban vagy élelmiszerboltban nem tudják, akkor se mondom, hogy OK, de egy gyűrűboltban basszus, ahol egész nap ez a dolguk, hogy kör alakú kis ékszereket árulnak különböző méretű kezekre...háááát, ott már végképp nem OK ezt nem tudni. A többi boltban se tudták, de itt már hagyta, hadd szenvedjenek az eladólányok. No ez a magyar matematikaoktatás gigászi kudarca. Egyszerűen nem tudunk semmit érdemben HASZNÁLNI abból, amit tanultunk. És ami a vicces, hogy a pontosan lemért adat ellenére is nagy lett rám az 50-es gyűrű, ezért be kell belőle vetetni, mert folyton elfordul.

A családban amúgy akárhány embernek mondtuk el, nagyjából az alábbi volt a reakció:

- Nálunk is van egy kis újság!

- ???? (felcsillanó szemek/érdeklődő hallgatás a telefonban)

- T. megkérte a kezemet!

- (csalódott arc/hang) Jaaaa...azt hittem jön a 3. baba! Öööö....gratulálok!

Hát ez van, ha a gyerek(ek) megelőzi(k) a lánykérést, itt már nem tud az ember meglepetést okozni. Inkább mindenki néz, hogy ó, épp ideje volt, vagy ó,  minek az, úgyis itt vannak már a gyerekek. No mindegy, most már  legálisan nézegethetem az esküvői ruhákat és tortákat, no nem mintha eddig nem tettem volna. De majd csak jövőre ropjuk a "Lakodalom van a mi utcánkban" c. slágerre.

Egy szimpla szombati napnak indult. Délelőtt elmentünk ide a közeli (állami) bölcsibe a nyílt napra, ahol E azzal indított, hogy belepisilt a bilibe (először lelkesen ráült a kisvécére, de mivel majdnem beleesett, áttereltem a bilire), D meg szokás szerint egyből beilleszkedett, rajzolt, felfedezett, szerintem azt se vette volna észre, ha mi elmegyünk. Ez egy hatalmas bölcsi amúgy, 12 csoport van, 16-os létszámokkal. Szeptemberben kb. 100-120 hely üresedik meg, mi a huszonvalahanyas jelentkezési lapokat vittük el, így én nagyon bizakodó vagyok, hogy mindkét lányt felveszik. Elmondtam a problémánkat, hogy én D-t csak jövő tavasztól gondolnám beiratni, mert télen még pici lesz, meg a sok nátha, stb., de azt mondták, évközben lehetetlenség bekerülni, az egyetlen esélyünk, ha őt is most iratjuk be, és decembertől jár mondjuk fél napokat. No ha ilyet is lehet, akkor persze, hogy megpróbáljuk. Szerintem őket egyedül a pecsét izgatja a papíron, az, hogy a valóságban dolgozom-e, nem. Egyből délelőtti nyelvtanfolyamok képe kezdett lebegni a szemem előtt. Aztán vettünk a kínaiban E-nek rohangálós szandált a nagyszülőkhöz meg a bölcsibe, meg egy csini cipőcskét a keresztelőre. D-re nem adok, úgyis csak levenné. Aztán az altatás még folyamatban volt, amikor leléptem (E ült az ágyában, és fennhangon olvasta a Boribonos könyvet D-nek, aki lelkesen hallgatta és viháncolt hozzá), elmentem shoppingolni. Hát vettem ezt-azt, de persze egyáltalán nem azt, amit kellett volna. Vettem mondjuk egy tök jó fürdőruhát, ami azért is kellett, mert mindenből kifogytam, és hamarosan megyünk wellnesselni Sárvárra. Szerettem volna én is egy ruhát (meg a lányoknak persze, de arra megvan a B-terv: rendelek használtat nekik a neten), de persze nem volt olyan, ami igazán jó lett volna. Úgyhogy még fogalmam sincs, miben megyek D keresztelőjére. Amikor hazaértem, már egymás mellett ültek a lányok a fotelben, és nagy egyetértésben nézték a Bogyó és Babócát. Aztán szokásos dolgok, sütöttem pizzát vacsira, megfürdettük a lányokat. Aztán végre én is elmentem fürdeni, T még kérdezte is,  hogy ugye jó sokáig fog-e tartani. Mondom minden bizonnyal, mert hajat is mosok. Jövök is ki mit sem sejtve a fürdőszobából, hallom ám, hogy nem hallom a TV-t, pedig a 300 ment, ami ilyen T-nek való öldöklős fiús film, el is kezdte nézni. Meg olyan furcsa vöröses fény jött ki a szobából. Hát amikor a szoba elé értem, még az állam is leesett!!! Mindenhol rózsák, meg vörös gyertyák, mécsesek, a szoba közepén meg ott ül T. Át is futott az agyamon, hogy de hát nincs se szülinapom, se névnapom, WTF. Gyorsan magamra rángattam egy köpenyt, közben majdnem fölgyújtottam a megkötőjét....no és mi történt? Na mi? :) Megkérdezte, hogy lennék-e a felesége!!! Hát mit felelhettem volna? :) Azt, hogy nagyon szívesen. Bizony, csillogó köves gyűrűt is kaptam meg minden. Hát erre igazán nem számítottam! Azért kicsit fura most. Ugye az ember évekig tervezgeti, hogy majd mikor meg hogy, és akkor most tessék, már nincs mit tervezgetni. Meg mindig azzal szivattam T-t, hogy látod, még X is meg Y is, ő meg biztos nem is akar elvenni. És akkor tessék, most már el akar! :) No, hát így történt...

No megvolt a Húsvét, volt itt Tesóm, meg almostahero, csináltam ehető paradicsomos húsgombócot, meg nagyon finom bablevest (sonkával, persze), meg sonkasalátát tojással, meg mazsolás-diós-meggyes-márványos kuglófot. Jó volt, almostahero hozott 12 ördöglakatot, a kezdeti sikerek után azért volt jónéhány, amit hosszas babrálás után úgy dobtunk vissza, hogy csak úgy nyekkent. Voltak nyuszik is a nagyszülőknél, csak az idő nem nagyon kedvezett, ettől függetlenül E egész nap odakint volt és etette répával meg lucernával a nyuszikat, egyszerűen nem lehetett berángatni a házba, D meg szinte egész délután aludt. Ilyen nagy ajándékozás vagy ilyesmi nem volt, vettem E-nek a kínaiban egy Daence (vagy Deance?) feliratú melegítőt, az nagyon király lesz a tanyán rohangálni, ott úgyse ért senki angolul (már ha ez angol akart lenni egyáltalán).

E pedig ottmaradt éjszakára a nagynénjénél, így hétfőn csak egy babánk volt. Ki is használtuk az időt: függönyt és ablakokat mostunk, odakint amúgy is havazott. Már majdnem pihenésre is jutott idő, de akkor beállítottak nagymamáék a nagylánnyal, aki fennhangon elkezdte mesélni az élményeit, amire persze a kisebbik is felébredt.

Most tesztelem a tortákat, amiket D szülinapjára akarok sütni, az első prototípus nem az igazi, de azért a lányoknak ízlik. Szerintem túlságosan érződik rajta a szódabikarbóna. Meg a fahéj, mert azt a nagylányom csöppet beleborította. Elkezdődött a spárgaszezon, és most kellett megtudnom, hogy a fehérspárga meg a zöldspárga az nem két külön növény, hanem egy és ugyanaz, csak a fehéret betakarják (így fás, fehér, és keserű ízű lesz), a zöldet meg hagyják kikelni, ahogy viszont finom és zsenge. Nem is értem, minek takarják akkor be. Szerencsére D-nek is ízlik, úgyhogy tuti veszek minden héten. Most már amúgy a zöldségeket is elég jól eszegeti a hús mellé: zöldbab, borsó, répa, krumpli, brokkoli, karfiol, paszternák, mind jöhet. Hihetetlen, mennyit képes megenni. Sőt, átvágtam, most már a fagyasztott őszibarackomat is eszi (még mindig van pár csomag), összekeverem túróval.

Ja igen, E megkapta élete első biciklijét (már régebb óta megvolt, csak most szereltettük össze), nagyon tetszik neki. Van rajta kiskosár virágokkal, meg csillogó szalagok. Csúcs. De egyelőre csak a folyosón rodeózunk vele. Meg elvittem fodrászhoz a lányt, egész jól bírta. Először lelkes volt, aztán meglátta a fésűt és abban a pillanatban elindult kifelé, végül hagytuk, hadd babráljon egy kosárka 10 centis, színes műkörmöt, így egész gyorsan levágta a haját a csajszi. Igazából nem ért szerintem 500 Ft-ot, mert még csak be se nedvesítette a haját.

Anya: - hogy hívják a kis tehenet?

E: - boci!

Anya: hogy hívják a kis tyúkot?

E: - pipi!

Anya: - hogy hívják a kis lovat?

E: - paci!

Anya: - hogy hívják a kis medvét?

E: - brumi!!!  :)

Na, ez sonka. Erdőben turkáló "bio"disznóból házilag vágott, füstölt, megfelelő mennyiségű zsírral rendelkező comb. Nem védőgázas csomagolásban kapható gyorspácolt, füstaromával és nátrium glutamáttal ízesített lapocka, vagy - még rosszabb - pulykavalami, nem. Ez valami isteni. Este E úgy bezabált belőle, hogy éjjel is újra kellett tölteni az itatóspoharát, annyit ivott rá.

Egyébként ez az egész Húsvét nekem mindig is csak annyit jelentett, hogy lehet sonkát tolni két pofára újhagymával, főtt tojással meg retekkel, és keresgélni anyám 5 nejlonzacskóba rejtett nyuszitojáscsomagját a kertben. Semmi vallásos felhang, semmi locsolkodás meg tojásfestés, ajándékozási és vásárlási láz, csak kellemes tavaszi idő és relax. Ezért is sokkal jobb, mint a karácsony.

Ettetek már kakaós joghurtot? Én se, de kiderült, hogy tök finom.

Így kell csinálni:

Egy megkezdett Cserpes natúr joghurtba kb. két teáskanál kakaóport, 1 teáskanál mézet, és x mennyiségű puffasztott kölest és puffasztott rizst keverünk.

Mai recept rovatunkat látták, mindenkinek jó étvágyat kívánunk.

Mintha rendbe jött volna a statgép, legalábbis most már mintha számolna. Olyan kár, hogy innen a freeblogról már szinte minden ismerős elköltözött, vagy abbahagyta, vagy 2009-ben írt utoljára. Utolsó mohikánnak érzem magam.

D-nek egyre kevésbé baba-, és egyre inkább kislányformája van, ami mondjuk nem csoda így majdnem 1 évesen. Lassan törhetem a fejem, milyen tortát süssek neki. Már elég jól megeszik mindenfélét, csak az a titka, hogy egyedül akarja felcsipegetni, így kizárólag szilárd étel jöhet szóba. Persze először kieszi a húst, aztán jöhetnek csak a zöldségek.

Hétvégén vetettünk anyóséknál gyökeret, répát, spenótot, retket, salátát. Persze nem is én lennék, ha nem felejtem el, milyen vetőmagot kell venni, így amikor a nénike a vörös óriás márkanevű répát ajánlotta, felcsillant a szemem, hogy "igen, valamilyen óriás!", aztán kiderült, hogy a nagypapa a sárgabarackfára mondta a ceglédi óriást, és én ezzel kevertem össze. Azért remélem kikel, bár az ismerős zöldséges körberöhögött, hogy nem nantit vetettünk, és hogy miért nem kérdeztem meg őt. Mondjuk ebben abszolút igaza van, de eszembe se jutott. Van már tuti paszternáklelőhelyem (és bio), ez az a zöldség, amit E is imád. Így elég gyakran sütöm. Amúgy E is lelkesen kertészkedett, konkrétan a földben hempergett, de nem bántuk, igazából hálás vagyok, hogy T ilyen parasztgyerek, így van hova menni és láthatják a lányok, mi hogy nől, és nem fogják azt hinni, hogy a tehén az lila, a krumpli fán nő, és a tarhonyát aratni kell.

Most meg azon dolgozom, hogy lecseréljem a tisztítószereinket kevésbé veszélyesekre (a környezetvédelem alig, a spórolás meg a saját ekcémás ujjaim és a gyerekeim egészsége inkább izgat), így vettem egy csomó ecetet meg mosószódát és rendeltem mosódiót is kipróbálás céljából. Továbbá áttértem a Mizóról a Cserpes joghurtra (basszus, ég és föld!!), immár rendszeresen veszek kölesgolyót, olívaszappannal fürdöm, és komolyan fontolóra vettem, hogy kenyeret kéne sütni. Azért remélem még nem súlyos a helyzet, ha hosszú lenruhákban kezdenék járni, hennáznám a hajam és ősmagyar neveket adnék a gyerekeimnek (akár visszamenőleg, haha), nyugodtan lőjetek le.

A cím amúgy egy jónak tűnő francia filmről jutott eszembe, amit még nem sikerült megnéznem.

Csinálni kéne helyet a fagyigépnek a fagyasztóban :)

Idén biztos, hogy csinálok: tejberizsfagyit, kókuszfagyit, karamellfagyit. Persze a többi bevált mellett (fahéj, csoki, eper, vanília...). Alig várom.

Azt mondtam már, hogy D beszél? Az első szava az volt, hogy "híííín-tááá", ami egyben a legfontosabb dolog is az életében. Imád hintázni. Felismeri már a kutyust (utyu), a cicát (ci), a bocit (búú), meg a kengurut. Állandóan leveszi a zokniját, és elhagyja. Aztán ha számonkérem rajta, hogy "D, hol a zoknid?", akkor hibátlanul visszamegy arra a helyre, ahol levette, és lengeti a feje felett boldogan. Újabban a nővére lábáról is leszedi és nagyon büszke rá. Megzabálom.

A hétvégén Szegeden voltunk, nagyon jó volt, igazi tavaszi idő. Márc. 15-e kapcsán, - és amíg a gyerekek aludtak, mi meg OV-t néztük - megbeszéltük anyukámmal, hogy tulajdonképpen milyen jó is lenne most az Osztrák-Magyar Monarchiában, minek kellett itt Petőfiéknek kapálózniuk? Valamint dédapám feljegyzései alapján visszavezettük a családfánkat az 1800-as évek elejéig, az én óapámig. Mindenki tősgyökeres szegedi volt, és már az ükapám is ilyen aktatologató csinovnyikként dolgozott, tehát a génjeimben van. Ez különösen aktuális volt, mert nemrég olvastam Vámos Miklóstól az Apák könyvét, ami 12 nemzedék életét kíséri végig és egy kurva jó könyv. Volt babatalálkozó és tök jó volt sétálgatni a törpékkel. Pár év, és együtt játszhatnak majd :) Plázáztunk és mojitoztunk Luciával, aki nem kórosan sovány, hanem pont jó. Vettem két egyforma ruhácskát a csajoknak a H&M-ben, meg egyebeket a C&A-ban. Magamnak meg egy szoknyát. Csipkés.

Szombaton meg néztük a Csillag születiket (nem akarom elkiabálni, de E már 3. este magától aludt el, nem kellett bent csövezni mellette a szobában), fel is merült bennem egyből, hogy miért nincs olyan tehetségkutató, aminek a selejtezők után egyszerűen vége van. Mert ez a rész nagyon bejön, amikor osztják a népeket. Van ez az új arc, a Puzsér Róbert, hát egyből megszerettem :) Persze az is jó, ha valaki tehetséges, csak ilyenkor úgy féltem őket, hogy majd jól megfodrászolják meg felöltöztetik őket és hakniztatják mindenfelé, és akkor már oda a varázs. Nekem tetszett az a becsületes parasztember, aki olyan szépen énekelt, meg ahogy mondta, hogy "reggel megetetem a jószágot, aztán elmegyek dolgozni, délután összeszedem a tojást, stb.", és nem akarom, hogy majd belőle is ilyen megcsinált autogramosztogató tucatizé legyen. És az is szimpi, hogy szerintem a Puzsér volt, hogy ezen okból mondott nemet valakire. No mindegy, végre egy olyan zsűri, ahol nem két hajtűdobáló meleg osztja az észt.

E-nek meg olyan dumája van már most, hogy kész vagyok tőle :) Valamelyik nap fekszik az ágyában, aminek a szélére szoktam felakasztani az itatóspoharát, persze fekve nem éri el, csak nyújtózkodik érte kitartóan, egyszer csak aszongya: "meg se moccan!" Aztán tegnap kanalazza a zabkását, majd felkiált: "hol vagytok, mazsolák???" :) Ma reggel meg azt mondja nekem: "figyelj anya! Reggelizni kéne!" Csúcs a kiscsaj.

Minél többször nézem meg, annál jobban imádom a kis hableányt :) Ez meg az egyik kedvenc dalom belőle, hihetetlen, mennyire jól meg van csinálva.

Azért írom ezt most le, mert a címben szereplő kifejezésre kerestem én is, és semmi normálisat nem találtam, hátha segítek valakinek. A cél az volt, hogy egy valamilyen szinten egészséges, tej-, cukor-, és tojásmentes rágcsálnivalót állítsak elő D-nek. Mondjuk evett már tojást, de kíváncsi voltam, tojás nélkül hogy áll össze egy keksznek való tészta, és mennyire fog törni sütés után. Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. Pofonegyszerű, és remekül lehet variálni. (Nameg megint kicseleztem: magában nem eszi meg a reszelt almát. Anya eszén nem lehet tújárni! Vagy legalábbis nehezen hagyja magát:)

Két pici almát lereszeltem a sajtreszelővel, és a nagyja levét kicsavartam (és megittam:). Összekevertem annyi zabpehellyel és zabkorpával, hogy formázható tésztát kapjak. (most Aldis zabpehely van otthon, ez kicsit apróbb és ezért jobb, mint a "hagyományos").  Adtam hozzá egy pici olívaolajat és fahéjat. Hagytam kicsit állni, hogy a zab megszívja magát (5-10 perc). Sütőpapírral bélelt tepsire kicsi korongokat formáztam és megsütöttem 180 fokon (hagyományos módon, nem légkeverésesen!) Ebből 9 db lett, elsőre nem mertem többet csinálni.

Nagyon klassz kis kekszek lettek, D élvezettel majszolta őket. Egyáltalán nem törik. Íze nem sok van, az alma érződik rajta. Ebből a tésztából egy kis változtatással (mondjuk +méz, kókusz, kakaópor) nagyon jó felnőttkekszet lehet készíteni. (vagy hogy tényleg felnőtt legyen: tegyünk bele rumot! :)

Voltunk ma nyílt napon. Elég spontán volt, mert csak hétfőn láttam meg, hogy most lesz, el se akartam menni, de T mondta, hogy menjünk. Csak érdeklődés szintjén, mert E még csak novemberben lesz 3 éves, nekem meg nemrég az óvodavezető azt mondta, csak azokat veszik be, akik aug. 31-ig betöltik a 3 évet, meg amúgy is jobb lesz még a gyereknek a bölcsi, mert ott nem 30-an vannak egy csoportban, csak  mondjuk 10-en. De azért jó volt, hogy elmentünk, nekem tetszettek az óvó nénik meg a gyerekek is. Azt hittem, majd rengetegen lesznek, de rajtunk kívül lehetett olyan 7-8 érdeklődő szülő+gyerek. Persze lehet, hogy később jöttek még. E nagyon élvezte, festett egy szép tulipánt (remélem nem kér majd itthon is festéket:), rajzolgatott, beszélgetett az óvónénikkel, láthatóan nem volt megijedve, simán hagyta, hogy festékezés után elvigyék kezet mosni. A "nagy" ovis lányok meg egyből a szárnyaik alá vették, vittek neki ceruzát (láttam, hogy felcsillant a szeme, amikor meglátta a 4 vagy 5 teli bögre színes ceruzát), és D is vidáman mászkált a földön, összenyálazva mindent, amit ért. Elvileg most már nincs az az óriási túljelentkezés mint régebben volt (csak igaz lehet, hogy kevesebb gyerek születik), és a körzetesek amúgy is előnyt élveznek. Majd meglátjuk. A bölcsis nyílt napra is kíváncsi leszek, az csak áprilisban lesz.

Ja, a bonbonjaim nagyon finomak lettek, viszont így szilikonforma híján nemigen jöttek ki egyben a formából (egy kiürült boci-bonbonos dobozt használtam). Még jó, hogy nem ajándékba csináltam, akkor most anyáznék. De házi fogyasztásra ilyen rondán is abszolút alkalmasak.

Miért van az, hogy a blogszerkeszőben 0 van egyes bejegyzések mellett, vagyis a kutya se nézi őket, közben meg már kommentelték is, akkor nyilván el is olvasták, nem? Ez fura.

Összeismerkedtem a bölcsiben egy csajjal, akinek hasonló korúak a gyerekei, és meghívott egy kecskeméti anyukás fórumba, de beleolvastam, és ugyanaz a rinyálás megy benne, ami úgy idegesített az ilyen babás fórumokban, hogy abba is hagytam anno az olvasásukat. Másrészről meg tök jó lenne kecskemétiekkel ismerkedni. De mit tegyek, ha halálosan idegesít ez a túlságos kedvesség, hogy mindenki így ajnározza a másikat, ha pl. képet tesz fel, akkor jajjjj de szép a Zsombika, ha tortát sütött, akkor jajjj de ügyes vagy, biztos nagyon finom lett, ha panaszkodik, hogy hülye az anyósa, akkor jajjjj, ne is törődj vele, úgyis neked van igazad, stb. Minden idegszálam tiltakozik az ellen, hogy én is ilyen cukimuki legyek, meg figyeljem, hogy mikor melyik gyerekének van szüli-/névnapja és köszöntgessem. Ugyanakkor jó lenne hasznos infókra szert tenni, mert mégiscsak helyiek, meg gyerekeik is vannak. Úgyhogy egyelőre nézelődöm, inkább nem írok semmit. Bunkó mégsem akarok lenni :)

Csináltam ma bonbonokat, már elég régóta készültem rá, csak sose volt időm. Most sem tököltem velük sokat, kíváncsi vagyok, milyenek lesznek. Lett mogyorós-rumaromás, meg fahéjas-narancsolajos.